gombóc artúr

Gombóc és Artúr

Apró ház körüli állatokon kívül más háziállatom nincs, ennek ellenére kijelenthetem, hogy szeretem az állatokat. Közülük is egyet igazán: a vízilovat.

Felnőtt létemre vannak plüsseim, még gyerekkoromból őrzöm őket. Szinte a legelső, amit páromtól kaptam, még anno egy víziló volt. Talán akkor kedveltem meg. Ki tudja már? Azt viszont tudom, hogy sokáig kerestem neki a megfelelő nevet, míg végül megtaláltam: ARTÚR.

Azóta Artúr nincs egyedül. Egy igazi nagy családdal bővült, akárcsak én.

Ezek után nem volt kérdés, hogy meséimben helyet kap-e hasonló karakter.

Hatalmas állat, kicsi a füle és szeme, szürke és ráadásul még simogatni sem lehet. Valaki mondhatná rá, hogy aránytalan és tényleg szürke. Ez valóban így van. Nem egy szépség, de szerethető és vicces. Például, ahogy a füleit tudja tekergetni.

Ha felöltöztetjük kedvességgel, egy kis csalafintasággal és sok-sok szeretettel, nemcsak belül lesz színes, hanem kívül is annak látjuk majd.

Ő az én egyik kedves szereplőm, a kis vízilófiú, Artúr:

„ Egy hatalmas, nagyfejű jószág apró kék szemekkel.”

S, hogy a termetes állat ne maradjon egyedül, kell mellé valaki.

A kisebbik lányom kedvenc állata akkoriban a macska volt. Így otthonunkba is igen sok cica költözött, persze csak plüssben. Közöttük is volt egy, amit mindenhová magával vitt. Vörös, puha, simogatnivaló szőrével, bájos arcával nem is lehetett volna másként. Így esett a választásom rá!

A kiscicák gombócok szoktak lenni, míg kicsik. Ezért GOMBÓC lett a neve. Bár küllemét tekintve nem tükrözi a mesebeli figurát. Gombóc szép, bájos, vörösbundás, zöldszemű cicalány.

Egy szerethető és egy szeretnivaló szereplő. Egymás ellentétei, mégis jól megférnek egyazon mesében. Most teljes a kép.

Így vált Gombóc és Artúr kedves háziállattá.  Ha kíváncsiak vagytok kalandjaikra, bátran lapozzatok bele a mesekönyvbe! A könyv megrendelhető ezen a linken: Gombóc és Artúr: Kezdetek


A szerzőről:

LauraLaura, költő, meseíró
“Receptem: egy cseppnyi varázslat, melyből varázsszóra mese válhat.”

Laura előző bejegyzése: Hinni kell
Laura következő bejegyzése: Karácsony
Laura összes írása itt elérhető.

 

1 hozzászólás


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük