Vikor – Varga Laura vagyok. 33 éves háromgyermekes családanya. Gyerekkoromat Szécsényben töltöttem, 2010 óta Veresegyház lett a második otthonom.

Pénzügyi végzettségem lévén banki szektorban dolgozom.  7 éve pedig gyerekeim nevelésén tevékenykedem, ebből kifolyólag könyvespolcaink megtöltésén is fáradozom. Hogy miért? A kézzelfoghatóság híve vagyok, nem elég látni, hallani a mesét, verset, kézben is kell azt tartani, s bőszen lapozgatni.

A versek mindig is közel álltak hozzám. Már kamasz koromban is foglalkoztatott a naplóírás, versírás, saját magam szórakoztatására, gondolataim megfogalmazására.

Lányaim, ahogy a többi gyermek is szeretik az esti meséket, s bizony sokszor ugyanazt meséltetik el. Felismerik, s kijavítják, ha csak egy betűvel is eltérek a leírtaktól.
„- Anya, most a száddal mesélj!” – hangzott el a lányom szájából egy este a mondat.
Kérdőn figyeltem egy darabig, aztán megértettem, mit is szeretne: magamtól meséljek, ne könyvből. Így volt ez esténként elalváskor.

Mivel többször is hallani szerette volna a meséket, papírra vetettem, hogy bármikor újra és újra elmesélhessem azokat. Így születtek az első, gyerekeknek szóló meséim, majd jöttek a versek és a rajzok.

Egy apró mosoly, egy kis kaland, amit manapság nem is nagyon értékelünk, vagy szinte nem is érzékelünk, ez az, ami engem a műveim során ösztönöz, ihletet ad. Mind meséimet, mind verseimet, mind pedig rajzaimat egyszerűnek tartom, amilyen én magam is vagyok. De azt gondolom, a gyerekeknek nem is kellenek nagy szavak, művészi alkotások, csak az EGYÜTTMESÉLÉS.

„Legyen az olvasás közös élmény, program a családban, s ne kötelesség!”

Kívánok mesés olvasást a versekhez, mesékhez!