Mesés kihívás 5. nap – Édes testvérek

Gyerekkel utazni igen fárasztó lehet. “Ott vagyunk már?!”. Ha ismerős a mondat, Vikor-Varga Laura kihívása neked való. Mesélj és meséltess! 3 szó – 1 mese 5 napon át. Az összes mesét elolvashatod itt: http://kezmuveres.hu/tag/meses-kihivas/

A mai három kulcsszó amiből mesét kellett alkotnom: AUTÓ, ISKOLA, SZÜLETÉSNAP

Édes testvérek

Martin nyolc éves, harmadik osztályos kitűnő tanuló; kishúga, Szabina ötéves, középső csoportos óvodás. Rajongtak egymásért.

Martin, ha a tanulás engedte, testvérével játszott. Gyakran játszottak iskolásat. Martin a tanító, aki énekelni, rajzolni, számolni tanított, testnevelés órát tartott, betűket íratott, Szabina pedig a lelkes, tanulni vágyó diák, aki már alig várta, hogy igazi iskolás legyen. Kedvére olvashasson, számoljon és úgy ússzon, mint bátyja. Martin az iskolás játék mellett az autókat szerette a legjobban. Gyűjtötte őket, versenyzett velük. Szabina is gyakran beszállt mellé a versenyzésbe. Addig is együtt lehettek.

Martin kilencedik születésnapja közeledett. Szabina valami különleges ajándékkal szerette volna meglepni testvérét. De még nem tudta, mi legyen az. Egyik nap nagy kocsikázás folyt a gyerekszobában, dudaszó és fékcsikorgás hallatszott, mikor csöngettek. Alex volt az, Martin osztálytársa.

illusztráció a meséhez
Illusztráció: Fecskovics-Domonkos Anita

– Szia, Martin! Szia, Szabina! Anyukám átengedett egy kicsit játszani – köszönt Alex.

– Szia, Alex! Jó, hogy átjöttél. Épp autózunk. Szállj be a játékba! Válassz egy autót! – hívta Martin osztálytársát.

– Azt a versenyautót szeretném – mutatott Alex egy piros autóra.

– Azt nem adom, az az enyém – szorította az autót magához Martin.

De Alex addig – addig kérlelte, míg Martin végül odaadta neki kedvenc kisautóját. Így már mindhárman tologattak egy-egy színes autót. Alex kissé hevesen vette a kanyarokat, és az egyik kanyarban úgy meglökte a piros versenyautót, hogy az a falhoz csapódott. Martin rögtön odaszaladt.

– Nézd meg, Alex! Mit csináltál az autómmal?! Letörött az első és hátsó szárnya is! – szólt dühösen Martin Alexhez.

– Bocsánat, Martin! Nem volt szándékos – sütötte le szemét Alex.

Alex így választott egy másik autót. Ezután a játék csendesen és óvatosan ment tovább. Végül a közös szórakozást egy társasjátékkal fejezték be.

Mikor Alex hazament, Martin hozzálátott megszerelni kedvenc piros autóját. Ragasztót vett elő és javítani kezdett. De annyira felmérgelte magát, mivel nem sikerült odaragasztani a letörött darabokat, hogy kidobott mindent a kukába.

Másnap Alex nem mert szóba állni Martinnal, félt, hogy még mindig nagyon haragszik rá. Végül megkérdezte:

– Sikerült megjavítani az autót?

– Sajnos nem tudtam. De ne aggódj, van még sok autóm – nyugtatta meg Martin osztálytársát.

Amíg Martin egész napja az iskolában telt, Szabina ovis délelőttje gondolkodással. Bátyja születésnapi ajándéka foglalkoztatta. Beszélgetett az óvó nénivel, a csoporttársaival is.

– Mi lesz, ha nem jut eszembe semmi? Mivel fogom felköszönteni holnap? – aggódott Szabina.

Ebéd után jött érte anyukája, s hirtelen fejébe ötlött egy gondolat.

– Megvan! – ujjongva szaladt hozzá Szabina. – Sietnünk kell, Anya! Martin mindjárt hazaér, s nem láthatja meg az ajándékát.

A hazafelé vezető úton Szabina elmesélte, mit gondolt ki testvére születésnapjára. Még be sem értek az ajtón, rohant a szemeteskukához, hogy kivegye az autó darabjait. Egy órás küszködés, ragasztás és várakozás után bátran kijelenthette:

– Elkészült a meglepi ajándék!

Gondosan becsomagolta és elrejtette. Egész este izgatott volt, hogy vajon örülni fog-e testvére.

Illusztráció: Fecskovics-Domonkos Anita

Eljött Martin kilencedik születésnapjának reggele. Szabina első szeretett volna lenni, aki felköszönti. Korán felkelt és ajándékkal a kezében megállt bátyja ágyánál.

– Boldog születésnapot kívánok kedvenc Testvérkém! – boldogan adta át ajándékát.

– Nahát! Köszönöm! Vajon mi lehet benne? – érdeklődve bontogatta.

Válasz helyett egy hatalmas ölelést kapott Szabina.

– Hogyan sikerült megjavítanod?! – értetlenkedve nézett testvérére Martin.

– Egy kis segítséggel – mosolyogva válaszolta Szabina.

– Visszakaptam kedvenc piros versenyautóm! – lelkendezett Martin és egy cuppanós puszit nyomott testvére homlokára. – A legszuperebb szülinapi ajándékom te vagy, Hugicám!


Remélem ezzel a pár mesével sikerült bebizonyítanom, hogy nem kell nagyon hosszú vagy bonyolult mesékre gondolni, amikor fejből mesélünk. A gyermekünknek már az is élmény, hogy mi magunk találjuk ki a mesét, hogy az általa meghatározott szavak vagy szereplők köszönnek vissza a történetben. Így ha már utazás közben unjuk a szójátékokat, bátorítok mindenkit, hogy próbálja ki a mesés kihívást :). Páratlan élményben lesz része az egész családnak!

A szerzőről:

LauraLaura, költő, meseíró
“Receptem: egy cseppnyi varázslat, melyből varázsszóra mese válhat.”

Laura összes írása itt érhető el.

 

Ha nem akarsz lemaradni a legfrissebb mesékről, iratkozz fel hírlevelünkre!

 HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Ne maradj le friss híreinkről, blogbejegyzéseinkről!  (Adataidat bizalmasan kezeljük, harmadik félnek nem adjuk ki. Spam-et nem küldünk, mi se szeretjük. A törvényi előírásokat betartjuk, NAIH számunk: NAIH-120632/2017. Adatvédelmi szabályzatunkat ITT olvashatod. Hírlevelünkről bármikor leiratkozhatsz.)

Hogyan szólíthatunk
Email címed

 


 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.